Az elme eléggé titokzatos dolog. Legalábbis számomra az volt. Amikor emberek az elméről beszéltek, fogalmam se volt, miről beszélnek. Hallottam a tudatalatti és a tudatos elméről – de mit jelent mindez? Az elme az barát vagy ellenség? Az ember fejlessze az elméjét, vagy inkább szabaduljon meg tőle? Mit lehet az elmével kezdeni? És ha lehet vele valamit kezdeni, mi lehetne az? És az mivel járna? Vajon dolgozhat bárki az elmével? És egyáltalán, mit jelent maga az a szó, hogy ‘elme’?

Ezek a kérdések már az életem korai szakaszában furdalták a kíváncsiságomat, ezért elhatároztam, hogy megkeresem rájuk a választ. Lassan bár, de azért haladtam előre. Valakinél tanultam valamit, majd magam is rájöttem valamire, másvalakitől valami mást tanultam, aztán megint csak rájöttem valamire. Amire pedig rájöttem, azt magamon és másokon ellenőriztem. Így lassacskán kezdtem képet alkotni arról, hogy mi az elme. Amire rájöttem, az főképpen az elme felépítése volt. Több, mint háromszáz módszert kipróbáltam, miközben az elmét kutattam, és ezekből megtartottam a legjobbakat. Újabb és újabb dolgokra jöttem rá, míg úgy nem tűnt, hogy egy végtelennek tűnő folyamatnak érek a végére. Megtaláltam az elme alapját, majd türelmesen addig dolgoztam ezzel, amíg az egész dolgot meg nem oldottam.