Mint annyi más embernek az önfejlesztés területén, nekem is a családi hatások adták az indító lökést. Kamaszként nagyon elveszettnek és magányosnak éreztem magam. Ez elől menekültem, és ez adta a kereséshez, önmagam megismeréséhez is az ösztönzést. A hőskorban, a kezdet kezdetén, a 80-as évek második felében, amikor az egyre jobban megnyíló utazási lehetőségeknek köszönhetően keletről és nyugatról számos terapeuta, tanító és tréner pusztán a kíváncsiságtól, kalandvágytól vagy a szívétől hajtva egymásnak adta a kilincset, hogy megossza velünk, akkor még vasfüggöny mögött élőkkel a tudását, belevetettem magam mindenféle, akkor még újdonságnak számító terápiás és meditációs csoportba. Számos technikával és módszerrel ismerkedtem meg a pszichoanalízistől, gestalttól, co-counsellingtől, encounter csoporttól, reikitől, Feldenkrais módszertől, Virginia Satir-féle családrekonstrukciótól, rebirthingtől és holotropikus légzéstől, Enneagramtól és még sok mástól kezdve Gurdjieff Negyedik útján és Osho gyönyörűséges meditációin át a tűzjárásig, a diád kommunikációs módszerig és a Megvilágosodás Intenzívig. Közben workshopokat szerveztem Frank Cardelle-nek, Ken Cadigannek, Karl Everdingnek és sok más, akkoriban itthon ezen a területen úttörőnek – elsősorban önmagam fejlődésére, miközben ezzel másoknak is segítettem.
Fordítottam és adtam ki Osho könyveket (Túl az elme határain, Meditáció – Az eksztázis művészete, Mi a meditáció?, valamint Arany jövő – A legnagyobb kihívás), kiadtam három könyvet Enneagram témában (Játékos Enneagram; A gyereknevelés Enneagramja; Én a te típusod vagyok, te az enyém?), és más könyveket is. Jártam Indiában, Poonában az Osho központban, és az ott töltött két hónap alatt teljesen beleszerelmesedtem Oshóba. Éltem két évig Amerikában, és amikor hazajöttem, jöttem rá arra, hogy itthon vagyok otthon.
Születésnap és beavatás Poonában 1999-ben
A keresés nekem 2003-ban ért véget egy hazai intenzív csoporton. Hogy mi változott vele? Addig menekültem, rejtőztem, és folyton jó akartam lenni, mert azt hittem, hogy rossz vagyok – pedig sosem voltam az, csak azt gondoltam. A közvetlen megtapasztalást követő alapvető felismerésem az volt, hogy nincs bennem semmi takargatni, szégyellni való. A menekülést vonzás váltotta fel, egy azóta szűnni nem akaró vágy és szándék, hogy még mélyebben és még teljesebben közvetlenül megtapasztaljam és tudjam, ki vagyok én.
2008-ban a tíznapos Enlightenment Intensive Master’s Training Course elvégzése előtti
„bemelegítésként” egy kéthetes Megvilágosodás Intenzív végén, Angliában
(az első sorban jobb oldalt Eva és Jake Chapman, Jake felett Emma McGuinness, az Intenzív vezetői).
Ezután pedig még – bár eredetileg nem volt szándékomban – részt vettem Lawrence Noyes néhány nappal később kezdődő kéthetes Megvilágosodás Intenzívjén is Torontóban. Ken Cadigan nem véletlenül hívott engem Crazy Man-nek.
Számtalan Megvilágosodás Intenzíven vettem részt: idehaza Ken Cadigan mindkét Intenzívjén, valamint Hari és Amrita Fischer Intenzívjén is, külföldön Indiában (1999-ben Poonában az Osho Központban tartott, Awareness Intensive-nek nevezett Osho-féle változaton), az USÁ-ban, Angliában és Kanadában, a szokásos háromnaposon és több kéthetesen is. 2008 nyarán Angliában Jake és Eva Chapmannél elvégeztem az Enlightenment Intensive Master’s Training Course-t, Lawrence Noyes-nál pedig, aki Charles Berner, a Megvilágosodás Intenzív kidolgozójának legelismertebb tanítványa és a vonal egyik legjelentősebb átadója (Jake Chapman is tőle tanult, Éva, a felesége pedig Charles Bernertől), egy ideje Mind Clearinget is tanulok.
2010-ben Bécsben egy Gurdjieff movements csoport ebédszünetében
A 2011. augusztusi kéthetes londoni Megvilágosodás Intenzív csoportképe
(az első sorban jobbról a harmadik Ellen Dacre, az Intenzív vezetője, a második sorban balra az első Daniel, a férje, aki a főmonitor volt; a képet Richard, a mennyei étkeket készítő szakács készítette)