Személyes beszámolók

 

Подробнее на сайте: https://enjoyhealth.ru https://luckmedicine.ruhttps://youmedicine.ruhttps://italianmedicine.ruhttps://medicinearea.ruGo to top of pagehttps://fullmedicine.ruhttps://qualitymedicine.ruhttps://caremedicine.ruhttps://plusmedicine.ru https://elmedicino.ruhttps://firehealth.ruhttps://boomhealth.ru
https://forcehealth.ru
https://honeymedicine.ruhttps://primemedicine.ru

„2003 júniusában sok éves megszakítás után vettem részt idehaza megint Intenzíven, egy tíznaposon, Cserépváralján.

Az utolsó napok egyikén, pénteken a reggeli séta-kontempláció alatt – egy csomó elengedés és megbocsátás után – egyedül sétáltam, és gondolatok nélküli mély csendben csak néztem a fákat az erdőben. Minden gyönyörű volt és tökéletes. Hirtelen egy gondolat jelent meg bennem: »Akkor veszítettem el, amikor meg akartam tartani.« Könnyek szakadtak ki belőlem, és sírni kezdtem, aztán meg egyszerre sírtam és nevettem, mert tudtam, hogy sose veszítettem el.

A következő nap, 21-én déltájban egy diádban, miután megkaptam az instrukciót (azon dolgoztam, hogy ki vagyok én), valami hideg és sötét keménységet és egyre erősödő nyomást éreztem a szívtájékomon, majd egy gondolat bukott fel bennem: »Mindig jó akartam lenni, és mindig rejtőzködtem.« – »Mindig jó akartam lenni, és amit tettem, az az volt, hogy egész életemben visszatartottam magam és rejtőzködtem« – mondtam a diádtársamnak. Éreztem, hogy könnyek futják el a szememet, aztán erősen potyogni kezdtek, miközben nagyon erős szégyent és bűntudatot éreztem. – »Visszatartottam magam… – ismételtem meg még egyszer, mert ez volt az igazság, ami a maga kíméletlen nyersességében megjelent ott előttem, és amit nem tudtam már tovább visszatartani… miközben egy pillanatra megálltam, mert éreztem, hogy még nem teljes a dolog, még van ott valami – …és ezért éreztem a szégyent és a bűntudatot, nem pedig azért, mert rossz voltam« – mondtam ki, felismerve a teljes igazságot. És abban a pillanatban történt meg velem! Tudtam, többé már nem szükséges, hogy jó akarjak lenni, mivel soha is nem voltam rossz, csak azt hittem. »Mindig jó voltam, egyszerűen csak abból kifolyólag, hogy vagyok. És ezért nem is kell rejtőzködnöm… nincs semmi, amit rejtegetnem kellene« – fejeztem be óriási megkönnyebbüléssel. Az egész testem szűnni nem akaró remegésbe kezdett, én meg csak sírtam és nevettem, sírtam és nevettem. Éreztem, hogy egy régóta cipelt, óriási teher szakadt le rólam és tűnt el a semmiben. Nem kell többet rejtőzködnöm és visszatartanom magam. Nincs miért. Elmondhatatlan megkönnyebbülés volt! Eltűnt a kő is a szívemről, és az volt bennem, azt éreztem, hogy nem tudok mást tenni, csak szeretni. Minden a helyére került, és az összes addigi küszködésem értelmet nyert abban a pillanatban. Végre hazaértem!”

- Salek Zoltán -